2003.12.28.

2003. DECEMBER 28. - Az elmúlt időszakban eléggé elfoglaltak minket a másik akvarisztikai honlapunkkal, a www.akvarista.hu -val kapcsolatos tennivalóink, de - nagy örömünkre - mostantól újra több időt tudunk a diszkoszos webes anyagokkal is tölteni!

Öt diszkosz éppen szorosan az üveghez nyomja az orrát, és lelkesen várja a vacsorát, ketten a nagy mangrove gyökeret csipkedi, a többiek pedig fel-alá cirkálnak az akváriuban. Van Golden panda (tiszta narancs színű), a Blue diamond (tiszta kék), Alenquer (vöröses-barna), Red-türkiz (vörös-kék csíkmintás), Red royal (szintén csíkmintás, de a vörös dominál a kékkel szemben), közöttük 3 kisebb, a többiek pedig már nagyobbacskák, összesen tizenketten.

A múlt hét óta megint rendszeresen kapnak fehér szúnyoglárvát, amit előtte elég sokáig kellett nélkülözniük. Amióta megint felkerült az étlapra, azóta szinte kivirultak a halak, ikráznak szorgosan, szebb színekben pompáznak, és régen nem látott lelkesedéssel vetik magukat a kajára - öröm nézni őket! Szintén újabb keletű próbálkozásunk, hogy az akváriumba fodros vizikalász került, amitől a nagy (70 cm magas) mangrove gyökerünk úgy néz ki , mint egy víz alatti lombos fa, aminek az ágai között, a levelek árnyékában szívesen időznek a diszkoszok.

A diszkoszokra sajnos rá is fért a sok pozitív változás, mert ősszel átestek egy kopoltyúféreges megbetegedésen, ami szemmel láthatóan megviselte őket. Valószínűleg a legutóbb bekerült Alenquer diszkoszok hozták magukkal a parazitákat :( A halak egy részének elállt a kopoltyúfedele, bágyadtak voltak és nem ettek rendesen. Így elvittük egyiküket doktor bácsihoz (dr. Baska Ferenc, Szt. István Egyetem, Állatorvostudományi Kar), aki elvégezte a szokásos vizsgálatokat (bőrkenet, bélsár, kopoltyú biopszia), és a kopoltyúmetszet átvizsgálása során meg is került a gondok okozója. Az egyik példánya "gyönyörűen" kivehető volt a mikroszkópba nézve - és hát meg kell állapítani, hogy csúnya egy jószág az a kopoltyúféreg. A halakat egy karantén akváriumban előírásszerűen lekezeltük a kapott gyógyszerrel, összesen 2 alkalommal, 5 nap kihagyással. A legnagyobb és egyben legsúlyosabb tüneteket mutató Alenquer diszkoszunk sajnos ráment a betegségre, a többiek szerencsére megúszták.

Az új diszkoszos akváriumunk 200*50*60 cm-s és már ott áll, bútorozottan a helyén, a hálóban. Egyelőre még szárazon, mert a hozzá való technika beszerzése és a feltöltése végül is tavaszig lett betervezve. Így most még variálhatunk az elhelyezésével - az egyik fal mellett valamivel több, a másik mellett valamivel kevesebb napfény érné - mert ha egyszer feltöltöttük , onnan már biztos, hogy nem mozdítjuk odébb egyetlen centit sem. :)

A diszkoszos akváriumban, a változatos kaján és kiadós mennyiségű maradékon gyönyörűen fejlődtek a corydorasok is, így régi tervünk került megvalósításra, amikor a Corydoras sterbai csapatot nemrég levadásztuk az 540 literes akváriumban - ami nem volt egyszerű feladat - és kitettük őket egy kisebb tenyészmedencébe, rájuk bízva a továbbiakat. :) Kisebb medencéből persze van több is, köztük egy 90 literes, amiben Hypancistrus zebra (L46) harcsák úszkálnak, egy Caridina japonica csapat társaságában. Három 30 literes akváriumban pedig garnélákat tartunk - 2 féle törpegarnélát (varázs / A17a (?) és foltos / A8) és Amano garnélákat. És amíg az Amano-garnélák szaporítása csak a próbálkozások szintjén áll - 8 mm-nél nagyobb bébiket még nem sikerült megtartanunk - addig a törpegarnélák szorgosan szaporodnak, mindenféle külön erőfeszítésünk nélkül tele van kisgarnélákkal az akváriumuk.

Új aktívan akvarizáló tagja is van a családnak: Ciceró. :) Előszeretettel mászkál a fedett akváriumok tetején, sőt akár ott is alszik, segít az etetésnél, és szorgos megfigyelője a különböző akváriumaink halcsapatainak.