2002.08.23.

Caridina japonica

AMANO-GARNÉLA

A Caridina japonica garnélák eredeti származási helye Japán Yamato nevû régiója (innen a Yamato-nubi-ebi elnevezés, amivel szintén jelölik õket). Testük áttetszõ, kis barna pöttyökkel (0,3 mm), bár a víztõl függõen zöldes vagy vöröses is lehet az árnyalatuk. A nõstények nagyobbak, robosztusabbak, a hímek valamivel kisebbek és karcsúbbak.

Kedveltségük békés természetükkel és azzal a jó szokásukkal magyarázható, hogy lelkes algaevõk. Közhasználatú nevüket a világhírû akváriumfotós Takashi Amanonak (ADA - Aqua Design Amano) köszönhetik: Amano gyönyörûen berendezett, természethû akváriumaiba elõszerettel telepítette õket, hogy kézbentartsák az algásodást, megfelelõ körülmények között ugyanis a Caridina japonica garnélák - szorgos munkájukkal - megelõzik az algák túlzott elszaporodását. Így Takashi Amano fantasztikus fotói is sokat segítettek abban, hogy mind többen szánják rá magukat arra, hogy ezekkel a békés kis páncélosokkal is társítsák akváriumi halaikat.

Nálunk a nagy diszkoszos akváriumba kerültek az Amano-garnélák - eredetileg ajándékba kaptuk õket, ugy egy fél tucatot. Egy ideig szem elõtt voltak, mókásan lebegve úsztak a halak orra elõtt, egyesúlyoztak a növények levelein, hosszú bajszukkal körbetapogatóztak a gyökereken. Azután hosszú szünet: le is tettünk róluk, betudtuk õket a diszkosz étrendkiegészítõjéül, és persze nagyon sajnáltuk, hogy így lett! Míg nem hónapokkal késõbb, a megszokott helyükhöz képest az akvárium másik végén, - létszámban megfogyatkozva ugyan - de újra sikerült felfedezni õket egy szép, sûrû Echinodorus levelei között!

TARTÁS

Szerencsére tartásuk nem állít nehéz feladatot a vállalkozó kedvû akvarista elé, mivel elég széles a vízminõség spektrum, ami mellett jólérzik magukat. Így a gH 2 és 20 keménységi fok között, a pH 5,8 és 7,5 között, a hõmérséklet 23 és 27 fok között ideális számukra. Mivel nagyon békések, a viselkedésük nem akadálya semmilyen társításnak, de a legcélszerûbb, ha velük körülbelül azonos nagyságú, azaz kisebb méretû halakkal tesszük õket egy kb. 60-80 literes akváriumba. Nagyobb, ragadozó viselkedésre hajlamos halak mellett ugyanis könnyen elõfordulhat, hogy felkerülnek étlapra kedvenc garnéláink is!

Néhány alapvetõ dolog azonban mégiscsak van, amire feltétlenül figyelnünk kell, ha Amano-garnéláinknak ideális körülményeket szeretnénk biztosítani! A legfontosabb ezek közül a konstans vízminõség, mivel a Caridina japonica nem kedveli a nagyobb ingadozásokat. Ezért inkább többször, de kisebb mennyiségben (kb. 30%) cseréljünk vizet a garnélás akváriumunkban. Az Amano-garnélák kedvelik az oxigéndús vizet, a nem túl világos fényviszonyokat, rejtekül szolgáló növényeket, az algákat (a fõ taplálékuk!), az algatablettákat ill. algaalapú eleségeket (ha nincsen alga az akváriumban) és csoportosan érzik magukat legjobban.

Két év tapasztalatából elmondhatjuk, hogy garnéláink remekül elvannak az akváriumban fellelhetõ algákon, és a halak eleségén, - külön még sosem etettük õket. Az utóbbi idõben a szûrõt részesítik elõnyben, mert a háta mögött, a szûrõ és az akvárium fala között résben messzemenõen biztonságban érzikmagukat, és az áramlásnak köszönhetõen, enniük is bõven van mit. Az alábbi képen egyikük éppen egy lemezes táp darabkát szerez meg magának a szûrõ tetejérõl, hogy aztán a következõ pillanatban már el is szaladjon vele és nekilásson! :)

Semmiképpen nem szabad elfelednünk, hogy a garnélák - és ez alatt nem csak az Amano-garnélákat kell értenünk - kifejezetten érzékenyek a következõkre: réz (kioldódhat a vívezetékbõl, lehet akvarisztikai gyógyszerek alkotóeleme, lehet algairtószer alkotóeleme) , ammónia, nitrit, növénytrágya (túl magas koncentrációban veszélyessé válik), növényvédõszerek (rovaritó spray pl. szobanövények levelére), oldószerek, nikotin, vízelõkészítõszerek (erõs szerek, mint pl. foszfáttartalmú szerek kH és gH csökkentésére), gombás megbetegedések.

A fentiekre tekintettel az újonnan vásárolt növényt soha ne tegyük be rögtön a garnélás akváriumba, hanem mossuk le és 1-2 napig tartsuk temperált csapvízben vagy akváriumvízben, világos helyen, egy arra alkalmas edényben. Ne tegyünk garnélát olyan akváriumba, amiben az elmúlt 3 hónapban réztartalmú algairtószert vagy akvarisztikai gyógyszert használtunk. Olyan helyiségben, ahol garnélás akvárium áll, ne használjunk rovaritó spray-t, oldószer tartalmú anyagot (pl. festéket), valamint kerüljük a túlzott mértékû cigarettafüstöt is, mert a nikotin oldódhat a vízben és a garnélák számára mérgezõ koncentrációt érhet el.

VEDLÉS

Szinte mindenki átélte már, aki garnélát tart, hogy riadtan nézte egyikük vízben sodródó földi maradványait, amikor is rájött, hogy csak egyel nagyobb "bõrbe" bújt valamelyik kedvence! Hogy mi is történik ilyenkor? Rákféle lévén kültakarójuk nem nõ együtt a szépen fejlõdõ garnélákkal, és így rendszeres idõközönként szükség van a régi burok levedlésére. Ilyenkor nagyon bonyolult anyagcserefolymatok zajlanak le szervezetükben, és akár elveszett végtagok is regenerálódhatnak. A vedlést megelõzõ napokban leáll a táplálék felvétel, a garnéla kivonja a kalciumot és más fontos ásványianyagokat a burokból, és elkezdi testét vízzel felpumpálni, amit addig folytat, amig a megfelelõ helyen fel nem reped a burok. Ekkor ügyesen kibújik belõle a garnéla, majd folytatja az új burok vízzel történõ felpumpálását. Ebben a stádiumban a garnélák védtelenek és kiszolgáltatottak, így igyekeznek mielõbb beépíteni a korábban kivont kalciumot és ásványi anyagokat a még lágy, új burokba. A növényes akváriumok CO2-s trágyázásával legyünk visszafogottak, mert a garnéláknak, különösen a vedlési idõszakban, szükségük van a vízben oldott kalciumra is.

TENYÉSZTÉS

Ha szívesen látnánk magunkat Amano-garnéla tenyésztõ szerepben, igyekezzünk a lehetõ legjobb kiindulási feltételeket megteremteni. Elkõször is egy nagyobb csapat Caridina japonica garnélával kezdjünk, ahol az egyedek mindenképpen többféle méretûek legyenek, - így jó eséllyel jutunk hímekhez és nõstényekhez, vegyesen.

Az Amano-garnélák szaporításának nehézségét, de egyben szépségét is adó momentuma az ivadékok speciális vízigényében keresendõ. A lárváknak ugyanis bõ élelelmforrással ellátott, tiszta, oxigénben gazdag, és sótartalmában a tengervíz és brakkvíz közötti vízre van szükségük a megfelelõ fejlõdésükhöz. Ez a tény az oka annak, hogy sokáig nem sikerült a Caridina japonica garnélákat mesterséges, akváriumi körülmények között tenyészteni. Mióta azonban felfedezték, hogy ezek a garnélák ugyan édesvízi folyókban élnek, de a lárvák a szabad természetben a tengerfelé sodródnak, elhárult ez a tudatlanságból adódó akadály.

A sikeres megtermékenyítés arról ismerhetõ fel, hogy a nõstény ivarmirigyeinél, a rágógyomor felett, petecsomók kezdenek gyûlni. Kb. 4 hét múlva, a következõ vedléskor ezeket a petéket leengedi az úszólábaknál található költõrészre, ahol szorgosan tisztogatja õket, és bõven éri a petéket a friss víz. Az átlagosan kétezer lárva (kb. 1 milliméteresek és tejszerû-áttetszõek) a 14. napon, illetve leginkább éjjel, bújik ki a petékbõl és úszik el; ekkor jön el az idõ, amikor át kell õket tenni sósvízbe. Négy hét és számos vedlés alatt fejlõdnek a lárvák kis garnélákká.

A frissen elúszott lárvák fejjel lefele sodrodó, összerándulva-ugrálva mozgó, egészen pici pontok és elsõre talán elképzelhetetlennek tûnik, hogyan lehet ezeket az 1 mm méretû kis lényeket összeterelni és másik akváriumba, sósvízbe áttenni. Szerencsére azonban érzékelik a fényt és egy kis lámpával az akvárium sarkába csalogathatók, ahonnan már könnyen le lehet szívni õket. Persze az is megoldás, ha a nõstényt még idõben elkülönítjük egy kisebb medencében.

A leszívott lárvák egy kis (40x30x30 cm) elõkészített, 25 C fokos, sósvizes akváriumba kerülnek. A szükséges sótartalom kérdése sajnos kíván némi egyéni kísérletezést, de tájékoztatásul azt mondhatjuk, hogy sikeres tenyésztési próbálkozásokról a 17 g/l és a 30 g/l értékek közötti tartományból tudunk. A sózáshoz akvarisztikai tengerisót használnak, és magát az akváriumot lefedik, hogy az óhatatlan párolgás ne vezessen a víz sókoncentráció növekedéséhez. Persze nem egyszerû kérdés a kis lárvák etetése sem, hiszen mit eszik valami, ami alig 1-2 mm? A felneveléshez nagyon jól használható tápok a kis mennyiségekben adagolt szárazélesztõ,a naponta többször adott pár csepp Liquizell (HOBBY, Dohse Aquaristik). Hogy a vízcserék során (alkalmanként 20%, a frissvíz megfelelõ felsózásával) nem akarunk lárvákat veszteni, finom artemia-szûrön keresztül engedjük le a vizet!

Még egy hónap telik el, amíg a lárvák 9 fejlõdési stádium után, egy metamorfózison mennek keresztül, és elõször néznek ki garnélának, bár még mindig fejjel lefelé "lógnak" a vízben. Ilyenkor már túl vannak a nehezén, már szabad szemmel is láthatók az úszólábak, és a kicsik elkezdenek algával is táplálkozni. A 6. héttõl az elsõk már az aljzaton keresgélnek eleség után, a 8. héttõl 5-8 mm méretû kis garnélák lakják a sósvízû akvárium aljzatát. Az algákon kívül Mikrozell (HOBBY, Dohse Aquaristik) és algatabletta morzsák színesítik az étlapot.

12 hetesen a legtöbb garnéla eléri a 1,5-2 cm-s méretet, és szûkké válik számukra a kis akvárium. Ilyenkor érkezik el az idõ arra, hogy csökkentsük a felnevelõ akváriumban a sótartalmat. Négy alkalommal, ötnapos kihagyásokkal cseréljünk vizet úgy, hogy édesvizet adunk az akváriumba (alkalmanként 20%). Eztután, kis csoportokban kifogva, szépen áthelyezhetjük õket édesvízbe. 5 hónaposan már a saját tenyésztésû Caridina japonica garnéláink is ivarérettek, és szaporodhatnak.

Méret: 3-3,5 cm a hím, 4-4,5 cm a nõstény
Eredet: Japán
Ivari különbségek: a nõstény kissé testesebb és nagyobb
Tartás: -
Eleség: algák, növényi eleségek, algatabletták (megfelel a lemezes táp, a fagyasztott és az apróbb élõeleség is, de mindenképpen szükségük van algára, mert ez adja a táplálkozásuk alapját)
Szaporodás: folyamatos, január-februári szünettel
Tenyésztés: -

Víz: lágy - nagyon kemény (GH 2-20, PH 5,8-7,5),
Hõmérséklet: 23 - 27°C
Akvárium típusa: társas
Tartózkodási hely: alsó szint, növények, berendezési tárgyak
Különleges igények: sok növény és búvóhely; kedveli, ha van némi áramlás

<< TÁRSÍTÁS
diszkoszos akváriumban